Harsogó zöld, friss saláta. Én ültettek.
Játszótér a kertünkben
2013.04.28.
A kert játszótér már önmagában is. Fára mászás, birkózás, kergetőzés, bogárgyűjtés, focizás. Ez ment egész nap. Most egy kicsit továbbfejlesztettük a játszótér jelleget. A már két éve kiszáradt barackfának levágtuk a veszélyes, letörni készülő ágait. Kötelek, kötéllétra került rá, az almafa és a barackfa közé pedig függőágy. Még csak pár hete van ilyen jó idő, de már barna a bőrük, piros az arcuk, horzsolások és lila foltok vannak a testükön. Este fáradtan, derűsen, nyugodtan fekszenek az ágyba, villanyoltás után egy perccel alszanak. Olyan szabadok itt. Olyan szabadok vagyunk mind.
Kertész leszek, fát nevelek. Kelő nappal én is kelek.
Hétvégi leltár
2013.04.15.
Kivirágzott: ibolya, nárcisz, jáccint
Kibújt: korai zöldborsó, saláta, sok-sok virág zöldje
Robbanás előtt: aranyvessző, körte, cseresznye, meggy, szilva
Kiültetve: nefelejcs, primula, százszorszép, bazsalikom
Új bokorsor elültetve: hibiszkuszok a szülőktől
Első kerti ebéd: pipa
Szőlőmetszés a lenti kertben: pipa
Szőlővesszők újrahasznosítása: folyamatban (Koszorú jól megy, fűnyíró elleni kerítés egész jól, a kosarat még gyakorolni kell.)
Kertemet dicsérő személyek: 2 fő
Gyereksérülés fáramászás közben: 1 pocak csíkosra horzsolása, 8 napon belül gyógyuló sérülés.
Kemény-lágy anyag: a FA
2013.04.13.
Persze, ha ráütsz az ujjadra a fabunkóval, vagy lábadra ejted a munkadarabot, az fáj. Némelyik fajta olyan tartós, hogy évszázadokig is kitart. Velence vörösfenyőből készült facölöpökön áll, a vasúti talpfák jelentős része tölgyfából készült. Állítólag örökké tart. Mégis olyan engedelmes, ha mester kezébe kerül. Amikor faragja a a pici, gyilkosan éles faragókéssel, mintha krumpliszobrot faragna. Röpködnek a darabkák, alig látod, olyan gyorsan. A szögletes anyagból előbújik egy kerek, lágy, tenyérbe simuló forma. És illatos! Ahogy belevágsz a fűrésszel, újra érzed a friss fa illatát, pedig lehet, hogy már hónapok, évek óta kivágott fából származik a deszka.
Aztán a kötések: finom kis fogak. Ha pontosan méred és vágod, egymásba cuppan a negatív és pozitív oldala, aztán tart keményen, egy erős férfikéz sem feszítheti szét, csak kalapáccsal, finoman és szakszerűen lehet szétszedni újra. Ha ilyen lesz a bútor kötése, hát nem kell félni, hogy szétesik egyhamar. Erős lesz, tartós, mégsem tudom azt mondani, hogy kemény. Egyszerűen nem illik rá a jelző. A csiszolt fa felület nem sért, lágy és meleg, élő, beleolvad a környezetbe, az igazi környezetbe. Ahogy nő a fatárgyak aránya az otthonomban, úgy találom egyre furcsábbnak a bútorlapból készült berendezési tárgyakat.
Nekem mégis kemény egyenlőre, tanulom a nyelvét, az érintését, a megmunkálását. Merevek az izmaim, hamar elfáradok, darabosan faragok. A fűrészelés is nehéz izommunka, pedig könnyedén, lágyan kell csinálni, olyan magától értetődően. Közben nagyon precíznek is kell lenni, milliméterekre sem térhetsz el a tervrajztól, különben nem passzol a kötés. És türelem is kell, türelmes, nyugodt koncentráció, ha kapkodok, vagy erőből csinálom, elromlik, félremegy a fűrész, hiábavalóvá válik a munka.
Szeretném hinni, hogy meg tudom csinálni, de egyelőre olyan ügyetlennek és esetlennek, kapkodónak és türelmetlennek érzem magam. Pedig itt nem az nyer, aki először van kész, sőt. Tanulom hát a mozdulatokat, de még annál is inkább az érzést, ahogy a fát jól megmunkálhatom, türelemmel, lágyan, pontosan, határozott tervvel.
Szabó Lőrinc: Fák között
2013.04.11.
Barátaim, szép szálfák s nemes erdők,
láztalan érés szenvedélytelen
gyermekei, kik mozdulatlanúl
s rejtett szemekkel vizsgáljátok a
sűrűitekben járó idegent,
a féreg-embert, óh fogadjatok
testvéretekké!… Én megvetem a
véres kapkodást, a kéjenc, falánk,
izgága húst, a hangos, lázas és
erőszakos életet s magamat;
igazi hazám a kristályok és
sejtek világa, az alakzatok
rendje s zenéje; és nem közönyös
szemmel nézem a forgó évszakok
mindig különböző és mégis-egy,
örökké ártatlan szépségeit.
Én ismerem a ti nyelveteket;
előző életemben én is azt
beszéltem, és ha felejtettem is,
tudom, hol a Föld jós köldöke; és
nagy hallgatása ma is ismerős.
Közétek vágyom - óh, fogadjatok
testvéretekké: jobb s más életet
keres, aki hozzátok menekül:
nem gyávaság vezeti: tudja, hogy
minden fűszál csábító intelem,
múlt és jövő, és isten közele:
tudja, köztetek tisztább lesz a sorsa,
mint a véré, és mégsem üres álom.
Sziasztoook!
Nnna, kérek egy pálinkát.
Gesztenye tavasszal
2013.04.05.
Nem az eső miatt jutott eszembe. Holnap az iskolában a gesztenyefáról tartok előadást. (Mikor is készülnék rá, ha nem az utolsó este.) Ciki vagyok, de nem tudtam, hogy a szelíd- és vadgesztenye nem rokonok. Pedig együtt szeretem őket. Ősszel melegséget csempésznek a nyirkos hűvösbe. Kibújtatni a szúrós héjból a fényes, barna gesztenyét, sünit csinálni belőle, meg gesztenyebabát bölcsőben. És sült gesztenyét venni a szürke, nedves őszi utcán, rámosolyogni a gesztenyesütögetőre, aztán kabátzsebben forró gesztenyével melegíteni hideg gyerekkezeket.
Most tudom, hogy a fája is szép. Mindkettőnek. Vannak közös és különböző tulajdonságaik. Jól faragható, szép bútorfa mindkettő, de más a színük.
Hát tessék. Egy kis szelídgesztenye tavasszal, többféle formában. Kell az a melegség ezen az esős tavaszon.
Inspiráció: mesterségem címere
2013.03.25.
Ezen a hétvégén “márketing” óránk volt a faműves iskolában. Az alapfogalmak és konkrét jó tanácsok között olyasmi is elhangzott, amin eddig még nem gondolkodtam. Kommunikációs szakember lévén voltak elképzeléseim a marketing stratégia, hagyományos és online eszközök tekintetében. De arra még soha nem gondoltam, hogy cégér is kell egy kézműves mesternek. Pedig valóban! Ha egyszer valóban mesterember leszek, kisbútorokat vagy faragott tárgyakat árusítok majd, akkor szükségem lesz egy táblára, cégérre, ami hirdeti a mesterségemet. Méghozzá különlegesen és személyiségemhez illő módon. Gyűjtöttem néhány érdekes, szép cégért. Asztalost, bútorost nem sokat találtam, de majd … egyszercsak… megtervezem a sajátomat. Most nagyképűségnek érezném, hisz tanulnom kell sokat. Nem jött el még a cégér tervezés ideje.
